Negyedik alkalommal fogtak össze a BME Építész szakkollégistái és a PTE Pollack Építész szakos hallgatói, hogy Pécsen az Országos Színész Találkozó alkalmából képviseljék az építészetet és talán csak egy hétre is közelebb hozzák a hétköznapokhoz azt.
A helyszín és a cél változatlan, a koncepció természetesen friss. A kis csapat a megvalósítást megelőzően hónapokig kooperált – személyesen vagy virtuálisan – hogy a Jókai téri kis földszintet hogyan tölthetné meg. A koncepció a hétköznapok homogén folyamából próbálta kirántani az embert, végtelen egyszerűnek tűnő eszközökkel. Rendelkezésünkre állt a tér, a fények és a hangok. A kiállító tér egyetlen szoba volt, tehát ennek belsejében körvonalazódott egy „szakrális” steril mag és az oda vezető út. A két elem minden szempontból egyforma értéket képviselt, hiszen a felfedezés is ugyanolyan fontos mint utána annak megértése és megélése. Ezt térre fordítva - egy horizontálisan és vertikálisan is változó keresztmetszetű folyósó végén kellet bebújni a térbe ahol a folyosó zavaró-villózó fényei megszűntek és a város zajának keverékét egy füldugóval oldhattuk – ami később az installáció jelképévé is vált - mindenki hazavihette a sajátját. Az építésről werkfilm is készült.
Még egy video "használat közben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése